Múló szépség ugyan,
De annál fontosabb.
Lágy, s kellemes színe,
Mint ember jó szíve.
Mert hinni kell!
Hinni kell…
Hogy eredendően jó,
S tiszta, mint a hó,
Az ember lelke,
S az ember szíve…
O ily szép a cseresznyevirág.
S lélek nélkül üres a világ.
Minden kis rezzenése,
Visszhang a messzeségben.
S vajon mit ér?
Tényleg csak messzi dér?
Apró szépség ugyan,
De a cseresznyevirág lágyan,
Szívünk apró húrjain,
S lelkünk apró szárnyain,
Utunk vezeti e világban.
Mert sok szép van e kicsi virágban,
Hogy megtanítson látni,
S időt szánni…
Mind arra a sok jóra,
Mert rövid az óra…
Hogy legyen alkalmunk látni!
A sok szépet, s velük bánni…
Mert minden virág utat talál szívünkhez.
S minden lélek utat talál a Fényhez…
Mert szívünkben ott rejlik a jó.
S nem kell cseresznyevirágnak a szó.
Mert minden kicsi virág,
E hatalmas világban…
Tökéletes.
S érdemes…
Szeretet van minden virágban.
S e szeretet vezet a világban…
Mert nem kell azt kimondani.
Csupán érezni és tudni…
Erre tanít minket,
S hordozza a hitet,
A cseresznyevirág.
Szeretet és szívjóság.
Rövid kis ideje adatott,
De annál többet adott.
S mégis minden évben
Újra nyílik békében.