Ha a tárgyak mesélni tudnának, vajon milyen történeteik akadnának? Vidámak és boldogok, esetleg komédiákat? Vagy tán tragédiák, s a szenvedésről és a szomorúságról mesélnének? Netán egy-egy örök pillanatból maradtak reánk…
Hadd meséljem most el az én kis üvegbögrém történetét, ha már ő maga nem tudja.
Kaptam én egyszer egy valaha szívemnek kedves hölgytől egy üvegbögrét. Mindig finom s lélekmelengető teák, s a legfinomabb őrölt kávékat kóstoltam s ittam belőle. Ám egyik nap mikor a bögrébe helyezett teafilterre épp a forró vizet öntöttem, az üvegbögre szétpattant. Történetünk szép volt, rengetegszer melegített fel a hideg éjszakákon, s segített át egy-egy meghűlésen. Lelkem mindig melegséggel töltötte el. Ám túl mohón, túl sokszor és túl forró vizet öntöttem belé, s ez egy napon a végét jelentette. Önzőségemnek hála rosszul bántam e kedves tárggyal, s nem is kaptam többé semmit e szívemnek valaha kedves hölgyeménytől.