Egy sor tanmese az erkölcsről
I.
Holló s Varjú épp azt figyelték, ahogyan Kárókatona alámerül, hogy halakat foghasson magának.
– Bárcsak én is alá tudnék merülni – mondta Varjú. – Én is nagyon szeretem a halat.
– Micsoda? – Kérdezte Holló. – Tehát azt akarod mondani, hogy Kárókatona képes valamire, amire te nem? – Csodálkozott tovább. – Ez teljes képtelenség. Ezerszer jobb madár vagy, mint Kárókatona.
– Igazad van! – Kiáltott fel Varjú, és teljes erővel a vízbe vetette magát, hogy minél mélyebbre süllyedjen. Fél perccel később aztán a felszínre rontott és kivergődött a partra. Holló a közelben állt és figyelt.
– Te Holló! – Zihálta Varjú. – Miért mondtad ezt? Majdnem megfulladtam!
Holló vállat vont, és csak ennyit felelt:
– Szeretem a madárhúst.
II.
Holló s Varjú nézték, ahogy Sirató Gerle fürdik egy sekély pocsolyában.
– Szerintem, nekem sem ártana egy fürdő – mondta Varjú s ezzel a lendülettel szárnyra kélt, majd csobbant a pocsolyában. Amint pedig végzett, visszaröppent Holló mellé.
– Így már mindjárt jobb! – Mondta Varjú.
– Miért lenne? – Csodálkozott Holló. – A tollaid, a csőröd és a szemed ugyanolyan fekete, mint előtte.
– Igaz – mondta Varjú –, de amikor lerepültem a pocsolyához, megijesztettem Sirató Gerlét, és egyből felröppent a fészkéhez. Most már tudom, hol van.
– Tojás lesz ebédre! – Állapította meg elégedetten Holló.
III.
Holló s Varjú az út menti fogadónak árnyékot adó fákon ücsörögtek, pontosan egy kábult, részegségtől horkoló kocsis felett. Varjú magasra emelte csőrét, majd így szólt:
– Annak az alvó embernek egy fényes gombostű van az ingébe szúrva.
– Ez egy díj – világított rá Holló. – Azért kapta, mert sok sört ivott. Ha megiszod a kupájában maradt sört, te is kaphatsz egy ilyen fényes gombostűt.
– Fényes gombostű! – Kiáltott fel izgatottan Varjú, majd leszállt az asztalhoz. Megitta a maradék sört, mind az utolsó cseppig, majd pediglen eldőlt és nem tudott felkelni. Ekkor Holló is leröppent a fáról, és finoman elvette a kocsis ingébe tűzött fényes gombostűt.
– Fényes gombostű! – Hallatszott Holló felkiáltása miközben tovaszállt.