Tóparton magányos fűzfa áll,
S a tó fölött madár száll.
Fűzfának árnyéka titkokat rejt,
Miket senki sem sejt.
Tövében szerelmesek bújnak,
Halkan összesúgnak.
Az emberek ügyet sem vetnek rájuk,
Nem az ő álmuk.
Vadul csókolóznak.
A gondok elmosódnak.
Izzik a szerelem.
Vállalom szerepem.